Ez a blogbejegyzés egy sorozat része. A Fátyolszakadás antológia születéséről adok hírt ezekbe a posztokban. Keresd a többit is a Fátyolszakadás címke alatt.

Az előző részben a beküldött művek formai jellemzőire és egyéb adminisztratív gubancokra tértem ki. Most már itt az ideje, hogy a művek tartalmáról is szó essen.

Mi is volt a feladat?

Ez egy speciális projekt volt, kötött zsánerrel és világgal. Megállapítható, hogy fantasy-t írni nehéz, mert sokkal több szabályhoz kell igazodni. Maga a világleírás nem volt hosszú, de sokan küldtek be úgy művet, hogy vagy el sem olvasták, vagy egyáltalán nem értették meg az ott leírtakat. Nem önkényesen választottuk sem a fantasy zsánert, sem azt, hogy a kötet egységes világon játszódjon, mindkét döntés szavazás eredménye volt. Azt is jó ötletnek tartottam, és tartom most is, hogy legyen egy központi esemény, ami köré szerveződnek az írások. (Ez utóbbit szinte egyáltalán nem sikerült betartani.)

Első körben majdnem 150 ember jelentkezett, hogy írni szeretne az antológiába, de végül tőlük kevesebb, mint 30 mű érkezett be. Ezek egy része nem felelt meg a világ szabályainak, és pár nyelvileg is sok kívánnivalót hagyott maga után. Jött egy második kör, és itt a hirdetést már nem csak amatőr írói, hanem RPG-s körökben is meglebegtettük, és ennek hatására hirtelen beérkezett még egy jelentős mennyiségű, sokkal jobb minőségű írás. Az első csapatnak egyébként hónapok álltak rendelkezésére (talán túl sok is volt ennyi idő, sokan halogatták az írást, és elfeledkeztek róla), míg a második csapat nagy része alig két hét alatt tető alá hozta a műveit.

Hol is kerültek elő az írói érzelmek?

Érdekes volt azt látni, hogy noha eleve posztapokaliptikus hangulatot kerestünk, ebből indult ki a projekt, ezen szempont alapján kellett már a világokat is versenyeztetni, és az áttekinthetőség és egyéb okok miatt direkt kértük, hogy ne legyenek világrengető nagy események a művekben, melyek más irányt szabnak a világ történelmének, mégis sokan akartak olyan művet írni vagy beküldeni, amiben valahogy az embereket hozzák ki nyertesnek. Ez kis mértékben, rövid távon elképzelhető is, van is ilyen mű a beválogatottak között, de ez akkor sem egy probléma megoldó verseny volt. Nem az volt a feladat, hogy „találd ki, hogyan tudnak az emberek/mágusok vámpírokat, vérfarkasokat legyőzni”.

Viszont érzékelhető volt már ezen a törekvésen is, hogy maga a világ alaphelyzete (az emberek másodrendű állampolgárokká váltak a természetfeletti lények birodalmaiban) megérintette az alkotókat, és lényük fellázadt az emberek védelmében. Nagyon sokan vették egy teljesen természetes alaphelyzetnek, hogy minden vámpír és vérfarkas gonosz. Hogy eleve azért lettek-e kiválasztva az átváltoztatásra, mert emberként is azok voltak, vagy maga az átváltozás tette őket ilyenné, az legtöbbször nem derült ki, de ettől még igen jó, hangulatos karakterábrázolásokat lehet olvasni itt-ott. Viszonylag kevesen játszottak el ennél bonyolultabb érzelmi/etikai felállással, amikor a jó és rossz leosztás nem ennyire egyértelműen van adagolva emberek és természetfeletti lények között.

A sorozat következő részében pár gyakrabban előforduló koncepcionális hibát vagy inkább gyengeséget vesézek majd ki.