Egyéb teendők elvontak ettől a sorozattól, de ideje befejezni Szemiramisz királynő megalkotását. Szó volt eddig az élettörténetéről, a családjáról, az egyéb kapcsolatairól, a külsejéről, már csak a jelleme van hátra.
Sanyarú gyermekkor?
Adott egy lény, aki a születése körüli legenda szerint félig isteni származású, de árva, és így családja erejéből semmit nem tudhat magáénak gyermekkorában, nem támogatja isteni erő, nevelőszülei egyszerű emberek voltak erősen limitált anyagi körülményekkel. Könnyen lehet, hogy feléje támasztott elvárások, és a saját elvárásai saját magával szemben is erősen meghaladták az alapban rendelkezésre álló lehetőségeit. Feltehetően nehezítette a dolgát női mivolta is, hiszen az ókorban is a nők valamennyire korlátozva voltak életük vitelében, ha nem is annyira, mint a keresztény vagy iszlám középkorban.
Ha ehhez a felálláshoz tartozott egy jelentős mértékű nagyravágyás (márpedig úgy tűnik tartozott), akkor az út egyenesen vezetett a hatalomszerzésig, és a társadalmi berendezkedés alapján ez csak férfiak segítségével valósulhatott meg. Szemiramisz első körben sem csinál rossz boltot, hiszen egy hivatalnok veszi feleségül, ami pásztor szülők nevelt gyermekeként kifejezetten jó partinak számíthatott. Ő azonban ezt csak egy ugródeszkának tekintette, és megcélozta a királyi hitves pozícióját is, mégpedig sikerrel.
Nagyravágyás vagy céltudatosság?
Ezt már nem pusztán lehet nagyravágyással, és kiemelkedő szépséggel elérni. Ebben a körben már feltehetően meglehetősen sok szép, és kellően nagyravágyó nő forgott amúgy is. Ezek közül csakis tehetséggel, éleslátással, vagy valami egyéb rendkívüli tulajdonsággal lehetett kiemelkedni.
Miután királyi férje elhalálozott, magához ragadta a hatalmat. Ez már egésze kivételes kitartást, merészséget és intrikus képességeket mutat. Ekkor még olyan túl nagy jellemhibák nem mutatkoznak, hiszen jóhiszeműen mondhatjuk, hogy saját fia számára akarja megőrizni a trónt. Amikor azonban a saját gyermeke ellenében is a trónhoz próbál ragaszkodni, akkor kijelenthetjük, hogy a túlzott hatalomvágy kegyetlenné tette.
Szemiramisz tehát egy kiemelkedő képességekkel rendelkező nagyravágyó nő volt, aki nem riadt vissza az intrikától, a politikai küzdelmektől, és hatalomvágya végül kegyetlenné tette. A jellem már szinte sablonos.
De ugyanakkor mért pont a függőkertekről emlékezünk rá? A történelmi feljegyzések sikeres hadjáratokat és szorgalmas, eredményes országépítő munkát tulajdonítanak neki. Lehet, hogy nem a legtisztább eszközökkel szerezte meg a hatalmat, de azt is látnunk kell, hogy az ő korában tiszta eszközök egyáltalán nem álltak a rendelkezésére. Nem indulhatott választáson, nem tanulhatott, nem viselhetett hivatalt. Nem tehetett mást, csak azt, hogy „jól ment férjhez”. S amikor végül kezébe kapta a hatalmat, ami után áhítozott, azt meglehetősen jól használta fel.
A kép tehát nem is annyira egysíkú vele kapcsolatban.