Tegnap létrehoztam egy kérdőívet, melyben írótársaim terveit és igényeit terveztem felmérni. A kérdőívet megosztottam két csoportban is, és hamar megérkeztek az első kitöltések. Tegnap estig valamivel több, mint negyvenen töltötték ki a kérdőívet. Ma hajnalban azonban, azt találtam, hogy a válaszok, és a kérdőív egy része is törlés alá került valami okból a szolgáltatónál.

Mivel a tegnapi nap egy jelentős részét a válaszok böngészésével töltöttem, így emlékezetből tudok egy átfogó képet adni az eredményről, de számszerűleg egyetlen adat sincs meg sajnos.

Alapadatok

A kitöltők kb. 75 %-a volt nő, és vegyesen képviseltették magukat olyanok, akiknek már jelent meg könyvük, és akik még az első megjelenés előtt állnak.

Az első meglepetést a következő kérdés okozta, ugyanis tizenhárman úgy nyilatkoztak, hogy amit ők írnak, az se nem szépirodalom se nem szakirodalom. Mivel megadtam a szöveges válasz lehetőségét, megnéztem, mi az, ami ilyen különleges besorolás alá esik.

Kedves kitöltők! A mese és a fantasy szépirodalomnak számít, mint ahogy az a krimi is, míg az útikönyv és az ismeretterjesztés már szakirodalom. Tudom, hogy ezek a sznob magyar társadalomban csak amolyan megtűrt kategóriák, de ettől még besorolás szempontból így kell(ene) őket tekinteni, és legalább mi, akik írjuk, tegyük már az őt megillető helyére a műveinket!

Ami a közreműködők (szerkesztő, lektor, stb.) alkalmazását illeti, itt szinte mindenki szükségesnek látott egy szerkesztőt, egy korrektort és egy tördelőt. A nyelvi és szakmai lektor alkalmazása tekintetében viszont sem határozott nemet, sem határozott igent nem lehetett kiolvasni a válaszokból, mivel a legtöbben a hármas pontot jelölték meg, ami azt jelenti, hogy itt bizony van némi bizonytalanság. A legtöbben nem határoztak meg értékhatárt a különböző munkálatokra szánt pénz területén.

Írói képességek

Amiben teljes mértékben magabiztosak vagyunk, azok a saját képességeink. Szinte mindenki ötös vagy négyes szintre értékelte saját írói felkészültségét az összes kérdezett területen, kivéve a cselekményszövést, valamit igen kis mértékben a párbeszéd írást.

A kiadási munkálatokkal, megjelenéssel és terjesztéssel kapcsolatos ismeretek terén sokkal többen éreznek bizonytalanságot. Még a közreműködőkkel való kapcsolattartás egészen jól megy, de innentől szinte kérdésről kérdésre egyre többen érezték felkészületlennek magukat, és mire elértünk az adóügyekhez, és a szerzői jogok kérdéséhez a válaszadók teljesen elbizonytalanodtak. Őszintén szólva ezt nem csodálom, a magyar adórendszer, és a szerzői jog a maga teljes valójában eléggé szövevényes.

Kiadási formák

A legtöbben nyomtatott könyvben gondolkodnak, és csak abban. Noha meg lehetett jelölni akár mindhárom variációt (nyomtatott könyv, e-book, és hangoskönyv), így is jóval kevesebben szeretnék elektronikus formában is terjeszteni a művüket.

Kiadóval szerződve a kiadó költségén való megjelenés a legnépszerűbb, ezt követi a magánkiadás. A kiadónál saját költségen történő megjelenés mellett alig páran döntenének.

A kérdések megválaszolása nem okozott különösebb nehézséget, és nem merült fel további kérdés sem, amit érdemes lett volna még a kérdőívbe illeszteni.

A „Mit kérdeznél egy mindentudó illetőtől” kezdetű kifejtős részhez nem sokan írtak. Az itt leírt kérdésekre majd egy más platformon fogok visszatérni.

Sajnálom, hogy pontos adatokkal és grafikonokkal nem tudok szolgálni, de remélem így is sikerült egy kis áttekintést nyújtanom.
Köszönöm mindenkinek a közreműködést, aki kitöltötte a kérdőívet!