Viktor, alias Victor Amadeus of Savoy, Piedmont hercege (Torino, 1699. május 6. ) vámpír. Viktor trónörökösként született, és minden bizonnyal trónra is kerül, ha tizenhat évesen egy véletlen balesetben életét nem veszti. Szerencséjére még van idő beölelni a haldokló fiút, így innentől vámpírként él tovább. Először bejárja a világot, majd nagyjából száz évesen visszatér szülőföldjére, és az ottani vámpírúr, Lord Frezzi szolgálatába áll. A második regényben tűnik fel, amikor is ennek a tartománynak már ő a vámpírura.

Novellák

Köszönöm uram! (1715)

Viktor feldúlt állapotban kilovagol, és az esztelen vágtázásnak köszönhetően bukik a lóval. Innentől az események nem várt fordulatot vesznek, és sokak élete változik meg, vagy törik derékba.

Hirtelen jött a baj, a paripa valami gödörbe lépett, megbotlott, Viktor nem is értette, mi történt, csak egyszerűen kirepült a nyeregből. Nem volt rossz lovas, edzett volt, gyors reflexekkel, de ezt mégsem tudta most kivédeni, a ló megtorpant, őt meg tovább vitte a lendület, átrepült a szerencsétlen állat feje felett, közben bukfencezett egyet a levegőben, és hanyatt ért földet. A földet érés kiszorította belőle a szuszt, de még mindig csak kedvenc paripája miatt aggódott, majdnem biztos volt benne, hogy lába törött az állatnak, és le kell lőni. Aztán jött a fájdalom, mely elöntötte a tagjait. Ekkor merült fel benne a kérdés, hogy neki vajon mije törött el.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem

Reggeliséta (1715)

A vámpírok és vérfarkasok sosem kedvelték egymást túlzottan. Viktor még alig pár hete él vámpírként, amikor két vérfarkassal akad össze.

A két idegen közeledett, és a fiúnak azért feltűnt, hogy a sötét éjszaka ellenére ők is igen magabiztosan közlekednek, tehát éppen olyan jól látnak, mint ő. Ekkor elbizonytalanodott. A két jövevény nem vámpír, nem érzi azt az aurát, ami Paolót és feltehetőleg őt magát is körüllengi. Itt határozottan kellemetlenné kezdett válni a helyzet, mert az a gyanúja támadt, hogy két vérfarkas közelít feléje. Ezek ketten már eléggé közel értek, menekülésre nem volt lehetőség, és amúgy is, ha megérezték a jelenlétét, akkor követni is tudták volna. Bajban volt.

Amikor a másik kettő már csak lépésekre volt a barlangtól, és teljesen egyértelművé vált, hogy ide tartanak, akkor felállt. Megpróbálta nem mutatni, hogy mennyire fél, kihúzta magát. Az udvarban ugyan elkényeztették, de tartást is neveltek belé. Úgy döntött, nem fog nyafogni vagy könyörögni.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem

Tedd a dolgod (1820)

Viktor visszatér szülőföldjére, hogy a helyi vámpírúr, Lord Frezzi szolgálatába álljon. mindent feltesz egy lapra, és sokáig vesztésre áll.

Beért a város középpontjába, a főtér környékére, ahol már minden utca árkádokkal kerített volt, egyedülálló jelleget adva a városnak. Itt lesz randevúja a várost uraló vámpírúr jobb- vagy balkezével, attól függően, mennyire szívesen vették levelét és jelentkezését. Ha a bal kéz jön, akkor az ő útja itt valószínűleg véget ér. Ha a jobb kéz, akkor viszont… akkor a jó ég tudja, mi lesz. Lehet, csak bevezetik a nagyúrhoz, hogy az saját kezűleg végezzen vele. De van rá esély, hogy mégis a szolgálatába állhat. Feltette életét és jövőjét egy lapra, és most érkezett el az idő a kártya felfedésére.

Az egyik árkád alól egy alak lépett elő, és megállt a legény felé fordulva. Pár lépésre megközelítette az illetőt, majd ő is megállt. A másik jóval idősebb, na nem vén, mint az országút, de van vagy háromszáz éves, ami jelentős előny az ő vékonyka száz évéhez képest. Pár szívdobbanásnyi csend után végül a fogadó fél szólalt meg.

– Szemtelenül fiatalnak nézel ki.

– Megkímélt a sors az öregedéstől.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem

Vérfarkast vacsorára (1845)

Viktor helyzete az udvarban már nem annyira ingatag, de stabilnak sem mondható. Hűbérurától olyan feladatot kap, ami ugyan javára válik, de az életét is veszélybe sodorja.

Pár hét múlva a nagyúr újra hívatta, s Viktor derűs hangulatban, bizakodva érkezett a szobába, remélte, újabb előrelépésre akad lehetőség. Eleinte minden rendben is ment. Lord Frezzi megdicsérte a munkáját, és külön kiemelte a farkasos akciót mint remekül kivitelezett briliáns haditervet. Viktor igazán nyeregben érezte magát. De aztán hirtelen hangnemváltás következett.

— Viktor, én tényleg roppant mód elégedett vagyok veled. Felkészült vagy, körültekintő, jó ötleteid vannak, és képes vagy önállóan dönteni egy csomó dologban. De ebben veszélyek is rejlenek. Az ilyen ambiciózus, magabiztos, vagy inkább elbizakodott fiatalokat szokták megkörnyékezni az ellenlábasaim.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem