2021 első féléve olyan sűrűre sikerült, hogy erre a blogra egyszerűen nem maradt időm. De most egyben szeretnék beszámolni annak a hatalmas projektnek a haladásáról, ami tavaly decemberben kezdődött. Erről pár szót már írtam ebben a posztban. (Röviden, ha valaki nem akar kattintani: „A világ úgy tűnik népszerű, sokan kedvelik már, akik hallottak róla. Ennek egyik újabb eredménye egy közös projekt a Közösségi Írók Céhével, mely projekt keretében a csoport tagjai fognak saját történeteket írni a világra, és ezeket egy antológiában fogjuk összegyűjteni, melynek várható megjelenési ideje 2022. január.”) Azóta azonban a projekt sokat haladt előre, és pár hete a helyzet drasztikusan megváltozott.

A KIC (Közösségi Írók Céhe) egy remek kezdeményezés volt. Első nagy vállalkozásukként kiadták a Stigma című antológiát, melyben a társadalmi előítéletek és kirekesztés ellen emelték fel a szavukat. Ezek után igen megrázó élmény volt azt látni, hogy a gyűlöletkeltés és kirekesztés beszivárgott a KIC-be, vagyis kezdetektől jelen volt, de az elmúlt hónapok kormányzati intézkedései hatására színre is lépett. Mint vezetőségi tag próbáltam felszólalni ellene, de nem jártam sikerrel, így kiléptem a közösségből, és megvontam az engedélyemet a Fajháborúk kora világ használatához. Első napokban úgy tűnt így a projekt összeomlott, és a kötetből nem lesz semmi. De aztán egyre többen kerestek meg azzal, hogy ők is kiléptek a csoportból, és velem szeretnék tovább folytatni a munkát.

Jelenleg 18 általam már elfogadott novella vár szerkesztésre, és most, hogy a KIC már nem része a projektnek, további írók csatlakoztak, akik már korábban elpártoltak a közösségtől hasonló problémák miatt, mint amiért én is kiléptem. Új, erős, aktív, elfogadó, az emberi jogok mellett szilárdan kiálló közösség épül, melyben új projektek tervei is körvonalazódnak. Remek érzés közéjük tartozni!

A továbbiakban igyekszem rendszeren beszámolni a Fátyolszakadás projekt előrehaladásáról.

Amikor még a tavalyi év vége felé jelentkeztem a világommal a szavazásra, és ezzel vállaltam ebben a fantasztikus munkában való részvételt, még elképzelni sem tudtam, milyen hatalmas fába vágtam a fejszémet. (Most, hogy egyedül maradtam szervezőként, a feladat még nagyobb lett.)  De az eredmény kárpótol a fáradtságért, mert érkezett pár igen kedvesen hangulatos, és pár igen elborult ötleteket tartalmazó novella is. Érdekes volt látni azt a széles skálát, amint a beküldött művek mozognak, hiszen mindenki ugyanabból az általam összeállított meglehetősen rövid világleírásból indult ki. Ez a projekt is ékes bizonyítéka, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és hogy ez mennyire jó így, és mennyire hiábavalóak és károsak azok a törekvések, melyek az embereket skatulyákba akarják beszorítani.

Ha kíváncsi vagy a végeredményre, akkor kedveld, kövesd az Arcadia Minor vagy a Fajháborúk kora oldalt a Facebookon, mert ott rendszeresek lesznek a beszámolók.