A Szabad irodalmat! mozgalom kampánynyitó kérdése így hangzik: számodra mért fontos az alkotói szabadság?

Nehéz ezt megmagyarázni, mivel számomra, és úgy sejtem sok írótársam számára ez magától értetődő dolog. Aki ír, az a kreativitását bontja ki a műveiben. A kreativitás pedig éppen azt jelenti, hogy valaki egyedi, nonkomformista válaszokat ad a felmerülő kérdésekre. De találtam erről egy sokkal költőibb megfogalmazást is.

A szabadság az alkotó levegője. Nincs olyan madár, amely kalitkában tanulna meg repülni.
(Wojciech Zukrowski)

De érdemes ezt a kérdést egy kicsit konkrétabban is kifejteni! Az én alkotói folyamatom a karaktereimből indul ki. Nyilván van egy történetszál, melyre sorra felfűzöm az cselekedeteiket, de maga a történetszál is a karakterek motivációiból építkezik.

(A kép forrása: Picpedia)

Vegyük például Alexandert (Nagy Sándor), aki jelen van a történeteimben. Ő az egyik kedvenc történelmi alakom. Alex görög, pontosabban makedón származású, királyi sarj, aki remek neveltetést kapott, és mellesleg zseni. Aki kicsit is ismerős a történelemben, az tudja, hogy mennyire fenekestül felforgatta a saját korát és világát. De azt is lehet tudni róla, hogy noha megnősült és gyermeke is született, a legerősebb vonzalom az egyik tábornokához, Hépaisztionhoz kötötte.
(Árulkodó, hogy a magyar wiki életrajzot közöl más tanulótársairól, de róla nincs szócikk, és Nagy Sándor életéről szóló szócikkben „gyerekkori barátként” hivatkoznak rá.)

Nos, ha ő megjelenik a történetemben szereplőként, és hitelesen szeretném ábrázolni, akkor ezt az aspektust nem hagyhatom ki csak azért, mert egyeseknek itthon ez megakad a torkán. Még konkrétabban szólva: nem tilthatom meg a karakteremnek, hogy szerelembe essen férfiakkal, csak mert akkor „fóliaveszély van”. (Alapvetően nincs, mivel az e-book fóliázást még nem találták fel, de csak ezért.)

Ez egy nonszensz, hogy miközben a történetet terelgetem előre, és a megalkotott karaktereim életre kelnek benne, és a saját jellemük, habitusok és előéletük szerint reagálnak az őket körülvevő világra, én azon agyaljak, hogy huhh, ezt most megteheti-e vagy sem, vagy számukra természetellenes helyzetekbe tuszkolom bele, csak mert nálunk páran nem képesek szembenézni a valósággal. Ez olyan, mintha erőszakot tennék rajta.

Na, ennyit a konkrét példáról.

Ez az az ok, amiért szükség van az alkotói szabadságra, és amiért az ezt korlátozó törvények károsak és helytelenek.