Ennek a blogbejegyzésnek az ötletét egy másik blogbejegyzés adta, amit a múlt héten olvastam. (Remélem, sok ilyen lesz még.) A történetet ott részletesen elmeséli a szerző, és maga is kifejezi kétségeit a valódiságát illetően, de hát egy majd száz évvel ezelőtti újságcikk alapján indult el, azaz már ő is találta a történetet valahol.

Hadifogság és eltűnés

A lényeg, hogy egy katona a háború alatt eltűnt, társai úgy hitték elesett a harcokban, ő azonban csak megsebesült, és elvesztette az emlékeit. Amikor szabadult a fogságból, nem tudta, hová térhetne haza, hiszen erre sem emlékezett. Elkezdett bolyongani a világban, majd tíz évnyi barangolás után egyszer csak a saját szülőfaluja határába tévedt, és ott egy csapásra visszatért az emlékezete, viszont elfelejtette a sebesülésétől idáig húzódó időszakot. A faluban mindenesetre megtekinthette azt a hősi emlékművet, amin a saját neve is szerepelt.

Ennyi a történet röviden. Hogy igaz-e vagy sem, vagy éppenséggel mekkora része igaz, azt ilyen távlatokban már nehéz megállapítani. De tegyük fel, hogy így történt, ami nyilván valóságos csoda. Mit lehet tenni egy ilyen történettel?

Ötletek

Én egy őrangyal jelenlétét tudnám itt elképzelni. Ez egy roppant kötelességtudó angyalka, akinek nincs önmagában ereje, hogy hősünket meggyógyítsa, de úgy véli, hogy ha sikerült hazajuttatnia, akkor a gyógyulás be fog következni, így hát megpróbálja a tudatlan és céltalan embert hazaterelni. Mi ebben a nehézség?

(Forrás)

Először is, az őrangyalok funkciójuknál fogva láthatatlanok, megjelenniük tilos. Ez nem egy légből kapott szabály, magának az őrangyalságnak a lényegét venné el, ha mindenki ismerné a saját angyalát, és erősen ösztönözné egyes embereket a hanyagságra és lustaságra az a tudat, hogy valaki vigyáz rájuk, és elhessegeti a viharfelhőnket a fejük fölül. Ezen kívül az angyalok valamilyen hitrendszert feltételeznek, és a hit egyik alapköve, hogy nincs rá egyértelmű bizonyíték, ezért kell hinned benne. Ha az őrangyalok léte nyilvánosság válna, az saját hitük lényegét rengetné meg.

Második probléma maga a főhős, akinek az elméje sérült, rengeteg mindenre nem emlékszik, esetleg nehezen beszél, nincs tisztában a legalapvetőbb viselkedési szabályokkal, a világ olyan új neki, mint egy ma született kisgyereknek.

A harmadik gond pedig maga a világ, mely egy háború utáni első időszakban maga is zavaros, romos. Lássuk be, az őrangyalnak roppant nehéz dolga van.

Hogy mi történik velük a hazatérés folyamata alatt? Sok sok kalandot élhetnek át, együtt keveredhetnek bajba, és könnyen lehet, hogy az angyalnak néha meg kell szegnie a szabályokat a védence érdekében, esetleg valamilyen formában meg is kell jelennie neki. Ezért kell aztán úgy intéznie, hogy az hazatérése pillanatában elfelejtse őt, és mindent, ami addig ennek érdekében történt.

Milyen érzés lehet kitörölni magunkat valaki más, egy számunkra fontos lény emlékezetéből?