Királyi parancsra Küstrin várában lefejezik Hans Herrmann von Katte hadnagyot, Frigyes porosz trónörökös barátját. I. Frigyes Vilmos, a porosz káplárkirály nevelő szándékú atyai utasítására Frigyesnek végig kell néznie a kivégzést.

Emberiség krónikája

(Belinkeltem az érintettek életrajzait a Wikipédiából, bár Katte-ról magyarul nem írnak semmit, ott a német nyelvű oldal fog megnyílni.)

Apa – fiú konfliktus

Sok apa-fiú konfliktust megénekeltek az irodalomban, de kevés olyan eset van történelmileg pontosan dokumentálva, amikor az apa ekkora kegyetlenségre képes a fiával szemben. A saját fiát is el akarta ítéltetni, de itt a népe (tanácsadói, a bíróság) ellenállt neki. Katte büntetése először életfogytiglani börtön volt, de a király ezt önhatalmúlag megváltoztatta lefejezésre. Valószínűleg így akarta biztosítani, hogy halála után (ami egyébként 10 év múlva következett be), a fia nehogy megkegyelmezhessen a barátjának.

Az egész konfliktust az robbantotta ki, hogy a trónörökös három barátjával együtt Angliába akart menekülni az apai szigor elöl, de a tervük lelepleződött.

A karakterek jelleme

Ebben a történetben nyilván a két főszereplő karakter, apa és fia az érdekes. Az apa katonás természetű, egész életében mindig uniformisban járt, és az alattvalóit az alapján ítélte meg, mennyire katonásan tud vigyázzban állni.

Teljesen haszontalan ember, aki arra is alkalmatlan, hogy tisztességesen álljon a strázsán.

I. Frigyes Vilmos véleménye Gottfried Wilhelm Leibniz német tudósról

Önmagában egy akadémia.

II. (Nagy) Frigyes (az a bizonyos trónörökös) véleménye ugyanerről az emberről.

Nagy Frigyesnek fontosak voltak a tudományok és a kultúra, a Berlini Tudományos Akadémia működését ő indította újra.

Az utókor az apát csak káplárkirályként emlegeti, míg fia megkapta a „nagy” jelzőt. A kivégzett barát emlékét festmények és domborművek őrzik.

Ennyit a valós történetről. Bár tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan szülők, akik mindenféle mágikus segítség nélkül is képesek ilyen kegyetlenül bánni a saját gyermekeikkel, a legjobb lehetőség itt adódik némi mágia és fantasy becsempészésére a történetbe. Vegyünk egy gonosz mágiahasználót, aki mások szenvedéséből és szomorúságából tud hatalmat nyerni. Neki egy ilyen felállás tökéletes. Adott egy apa, aki amúgy is hajlamos a kegyetlenségre, katonás természetű, hideg. Adott hozzá egy nagyon is érző lelkű fiú, aki valahogy roppant messze esett a fájától. Elég csak behálózni ezt a két embert, akik eléggé gazdagok és hatalmasak, és minden erőforrás rendelkezésre áll, és az ifjú trónörökös maga szolgáltatja a szükséges szenvedés nagy részét.

Ebbe a „csodás” képletbe csúnyán belenyúl az önfeláldozó barát, aki nem csak, hogy karrierjét és nemesi előjogait odadobva, és életét kockáztatva hajlandó megszöktetni a herceget, de a jelenléte önmagában is gyógyír a fiatalember szenvedéseire. (Van olyan feltételezés, mely szerint a trónörökös a saját neméhez vonzódott, tehát nem csak erős barátság, de szerelem is lehetett a két fiatal között.) Nyilvánvaló, hogy a szökést meg kell akadályozni, és a zavaró tényezőt, mely boldogságot hozhat a kiválasztott áldozat életébe meg kell semmisíteni.

Hogy a gonosztevő a történet előre haladtával elnyeri-e méltó büntetését, csak az írón múlik.