Ismeritek azt az érzést, amikor dolgoztok, dolgoztok, de nem juttok semmire? Az utóbbi két hétben rengeteg mindent csináltam, de mégis most úgy érzem, egy helyben toporgok.

Két hete a bétázás körüli zűrökről írtam, de ez az a terület, ahol leginkább látszik a haladás. Elolvastam a nekem küldött regényt, elküldtem a meglátásaimat, visszakaptam a véleményeket a saját novellám tekintetében, és ezek alapján átszőröztem a saját szövegemet még egyszer. Eddig könnyű volt, mert ez írás. De annyi minden kell még ahhoz, hogy maga a jelenlét és a megjelenés (neten vagy bárhol) összeálljon!

Biztonságban a neten

Még korábban a hónap elején beszámoltam a terveimről, és elárultam pár dolgot a munkamódszeremről. Ebben a bejegyzésben megemlítettem a Trello alkalmazást, mint egyik fő munkaeszközömet. Másnap valamiért megváltozott a fiókom jelszava, nem tudtam belépni. Mivel pár percen belül észrevettem a problémát (éppen dolgoztam vele), sikerült visszaszereztem a fiókot. De ennek hatására mindenféle biztonsági kérdések türemkedtek elő, amiket meg kellett oldani, mielőtt bármerre is tovább mozdulok a világ publikálása terén.

Tervek és tervezés

Most, hogy ezek talán már rendben vannak, és az első novella is megfelelő alakban várja a megjelenést, megismerkedtem a Calibre programmal, ami arra hivatott, hogy e-book formátumba konvertálja az ember irományait. Ez is rendben lenne, nem nehéz használni, szépen sorban megküzdöttem a beállításokkal, amíg el nem értem oda, hogy „borító”. És itt megint elakadtam, mert előjött egy másik probléma, amit most már nem lehet halogatni tovább: kell egy logó!

Ezzel már egy ideje kínlódok, eddig még ötletem sem volt, nemhogy logóm. Viszont nyilvánvaló, hogy borítóra kelleni fog egy. Ebben elég könnyen megegyeztem magammal, de ötlet továbbra sem bukkant fel egy szál sem. Kínomban a fiam segítségét kértem, és jól tettem. Alig negyed óra alatt megszületett az ötlet, de nyilván még csak fejben.

Következő lépés, hogy ennek a „csodának” (szerintem tényleg jó lesz) valahogy papírra vagy fájlba kell kerülnie.

Ez az elmúlt két hét nagyban emlékeztet a korábbi munkámra, amikor nekiálltam egy feladatnak, aztán bejött a közvetlen főnököm, és adott egy újat, aminek azonnal neki kellett kezdeni, és amikor abba belelendültem jött egy e-mail a még nagyobb főnökömtől, hogy lenne itt egy feladat, és amikor arra átnyergeltem, akkor megcsörrent a telefon, és egy ügyfél vezetett fel egy problémát, amivel persze azonnal foglalkozni kellett. És bennem csak halmozódtak egymásra a projektek, csak halmozódtak…

De akkor is mindig kiástam magam a felszínre, most is menni fog. Holnap a billentyűzet elől a rajzasztalhoz ülök, és lesz, ami lesz, nekiállok a rajzolásnak.