Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány. Ám hiába jártak messze földről csodájára szépségének, senki sem válthatott szót a szépséges hajadonnal, mert néma volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját.

Megpillantotta egyszer a lányt a Balatonból kiemelkedve az ősz hullámkirály. Kért egy korsó kecsketejet beteg fiának, cserébe – ígérte – feloldja a hajadont a némaság alól. Így is történt. A királyfi azon nyomban erőre kapott a kecsketejtől, a lány pedig csengő hangon megszólalt. Az ifjú amint megpillantotta a lányt, beleszeretett, de a királylány szívét kevélység töltötte el. Nem állt szóba senkivel, kegyetlenül elutasította a hullámkirály fiát is, aki belehalt bánatába.

Szörnyű haragra gerjedt a király: megátkozta a kegyetlen leányt és egy sziklába zárta. A gazdátlanul maradt aranyszőrű nyáj a Balatonba veszett, a kecskék körmeit (patáit) azóta vetik partra a tó hullámai. És a gőgös királylány? Nem látta azóta emberfia. Fogott rajta a király átka: ahogy korábban senkivel nem ereszkedett szóba, úgy a sziklába zárva készségesen felelget minden arra járónak, aki megszólítja. Belőle lett ugyanis a tihanyi visszhang.

forrás

Ennyi a legenda a Wikipédia tolmácsolásában. Magáról a tihanyi visszhangról, mint jelenségről, és történetéről egy korábbi blogomban már írtam. De ez egy helytörténeti témájú írás, szigorúan mágiamentes. Most más aspektusból tekintjük meg a jelenséget.

Kérdések

A történet nekem kicsit furcsa, sok benne az elvarratlan szál. Milyen királylány volt ez? Hol volt a királysága és kik a szülei? Ha már ilyen előkelő származású, akkor mért legeltet kecskéket, még ha azok aranyszőrűek is? Milyen betegsége volt a királyfinak, amit egy egész (hullám)királyi udvar nem tudott meggyógyítani, de egy korsó kecsketej igen?

Ha nekiállsz történetet mesélni, akkor vagy olyan szép verset írj, mint Garay János, vagy legyen ennél jobban kidolgozva a történet, mert ha nem varázsolod el az olvasókat a csodás nyelvi megoldásokkal, akkor ezeket a kérdéseket ők is könyörtelenül fel fogják tenni (lehet mindenképpen megkérdezik, akkor is, ha szépen írsz).

Ami viszont csodás egyensúlyban van a legendában, az a gőg, és a büntetésként elmondott átok. A királylány „elnyerte méltó büntetését”, és úgy tűnik ez a büntetés örökre szól. Nincs szó róla, hogy valaha megszabadulhatna az átoktól.

Átok, mint fantasy elem

Járjuk kicsit körbe ez az átok témát! Mi is az az átok? Az átok egy olyan hatás, ami rossz kívánságként hangzik el, és megfogan. Itt már rögtön kettéválik a történet, mert ilyesmit kétféleképpen lehet művelni: szándékosan és véletlenül. Első esetben az, aki kimondja az átkot, pontosan tudja, hogy az létre fog jönni, számít rá, neki magának valami varázsereje van, vagy szerzett valami olyan dolgot, ami lehetővé teszi számára, hogy ilyen mágikus hatást létrehozzon. A másik esetben az egész csak valami elhamarkodott, nem meggondolt szó, ami valamilyen furcsa oknál fogva „életre kel”, és beteljesedik.

Bár a visszhang legendában nincs szó róla, hogy a királylány valaha is megmenekülhetne, de az átkokat általában „meg lehet törni”, és akkor hatásuk elmúlik. Ez általában egy roppant nehéz, kihívásokkal teli mozzanat, sok fáradtsággal és veszéllyel járó küldetés. Néha már az is nehézségekbe ütközik, mire valaki megtudja az átok megtörésének módját.

Az átok egy remek építőelem, mert roppant mód tudja kínozni az áldozatát, tehát az sok minden olyasmire rávehető általa, amit manapság a komfortzónából való kilépésként szokás emlegetni. Nem mellőzi a szituáció a felkavaró, drámai elemeket, és a történet mesélőjének keze igen szabad abban a tekintetben, hogy milyen átkot sző a történetbe, és azt milyen módon engedi megszüntetni. Így aztán olyan helyekre viheti el az író a hőseit, és olyan lényekkel léptetheti kölcsönhatásba, amilyet csak szeretne. Itt tényleg csak a fantázia szab határt az ötleteknek, még ha utána a kidolgozásba energiát kell is fektetni.