A Balaton környékéhez rengeteg legenda kapcsolódik, és sokat megírtak már mindenféle formákban. Annak idején, amikor még aktívan szerepjátékoztam, egy varázslóközösséget alapítottunk valahol a Balaton-felvidéken, és többek között ezeket a legendákat dolgoztuk fel kalandokként. A következő hetekben (mindig hétfőnként) ezekből fogok meríteni egyet-egyet, amíg el nem fogynak. Íme az első.

A Szent György-hegy gyomrában található egy üreg, ami legmelegebb nyári napokon is kifejezetten fagyos és jeges (bejárata körül egész évben 0 Celsius fok körüli a levegő), nehéz megközelíteni, és jelenleg csak barlangászok látogathatják. A helyiek már régóta meséket gyártanak a barlangról, melyben szerintük Jégsárkányok éltek valaha, akiket Sárkányölő Szent György győzött le. A hegy, melyben a barlang található ma is ennek a szentnek a nevét viseli.

Na, itt már nem is kell beleszőni semmi fantasztikumot, mágiát, hiszen megtették helyettünk ezt a régiek. Koncentráljunk hát egy kicsit a főszereplőkre, a sárkányokra, elindítva ezzel egy új sorozatot a mágikus lényekről.

Ha azt mondom sárkány, azt mondod tűz (vagy Süsü). De még Süsünek is az volt az egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem tudott tüzet fújni, éppen csak kicsit füstölgött szegény. Akkor mi ez a fura csavar a jégsárkányokkal? Az emberiség legendáriuma bizony nem csak tűzokádó sárkányokat ismer. Vannak olyan sárkányok, akik jeges vagy éppen savas leheletükkel pusztítanak.

Sárkányokról szóló legendák a Föld szinte minden pontján megtalálhatók, ami azért igen figyelemre méltó jelenség, tekintve, hogy a ezek a legendák gyakran olyan régiek, hogy elterjedésük biztosan nem róható fel a globalizáció hatásaként. Magyarán sok különböző helyen egymástól függetlenül is keletkezhettek sárkányos történetek. Mi lehet ennek az oka? Sokan emlegetik a dinoszauruszokat, melyek ugyan kihaltak az ember megjelenése előtt, csontjaikra rátalálhattak. Nagyok voltak, hüllők voltak, sok sárkányábrázolás hasonlít a mai dinoszaurusz rekonstrukciókhoz.

Milyen mágikus tulajdonságai lehetnek egy sárkánynak azon kívül, hogy mindenféle veszélyes anyagokat fújkod boldog-boldogtalanra? A sárkányok általában tudnak repülni, ami annak ellenére is eléggé varázsos, hogy általában szárnyakkal ábrázolják őket, mert amekkora testük van, azt szárnnyal felemelni mágia nélkül gyakorlatilag képtelenség. Ezen kívül gyakran képesek beszélni, mi több, roppant bölcsek is lehetnek, ami összhangban van magas életkorukkal. A sárkányok kincseket gyűjtenek, rabolnak és őriznek, csak hogy legyen már miért megtámadni egy ilyen mérhetetlenül veszélyes fenevadat, ami akkor is megölhet, ha csak véletlenül rád lép. Van olyan sárkány, mely alakváltó tulajdonságokkal rendelkezik, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy képes emberi alakot felvenni.

Mihez kezd az egyszerű író egy ilyen lénnyel, ha bele szeretné illeszteni a történetébe? Úgy vélem, egy sárkány igen ritkán lesz jelentéktelen mellékszereplő, tehát ha szerepel, akkor a történet legalább részben körülötte forog. Mégis viszonylag ritkán ő a főhős. Miért? Nagyon kevéssé emberi, túl erőteljes, gyakran félelmetes, és így nehéz szimpatikusan a középpontba hozni. Általában ő a „főgonosz” a kalandban. Ha belegondolunk azokba a történetekbe, ahol a sárkány mégis pozitív főszereplő, ott szegény eléggé „le lett butítva”, hogy megszeressük (Süsü, Fogatlan, Draco). Hibákat kaptak, hogy emberiek legyenek, és legyen mivel megbirkózniuk a történet során: Süsü egyfejű, tűzokádni képtelen, békeszerető családja által kitagadott bujdosó, Fogatlan valaha félelmetes volt, de ő is megsérült, Draco pedig egyszerűen csak megöregedett, megfáradt.

Visszatérve a balatoni jégsárkányokhoz, ők ebben a legendában egyértelműen negatív szereplők, hiszen le kellett őket győzni. Mivel is árthattak a helyieknek, amiért pusztulásra lettek ítélve? Mi lehet a konfliktus a helyiek és egy/több jégsárkány között, már azon kívül, hogy esetlegesen halára fagyasztanak embereket?

A jégsárkányok pár lélegzetvétellel elpusztíthatják a termést. Befagyaszthatják a Balaton vizét, megakadályozva a halászatot, veszélybe sorodva a már kifutott hajók legénységét. Járhatatlanná (jegessé) tehetik az utakat. Megállapíthatjuk, hogy egy/több jégsárkány a környéken elég komoly problémát jelenthet, kész gazdasági katasztrófa. Egyértelmű, hogy kell egy vitéz, aki elhárítja a veszedelmet, és mivel a keresztény hitvilágban egyetlen sárkányölő lett igazán híres, így hát nyilván ezt a sárkányt is ő ölte meg. Az, hogy az egyháztörténet szerint Sárkányölő Szent György Kis-Ázsiából (Kappadókiából) származott, és valószínűleg soha nem jár a Balatonnál, mellékes. Ennyire a nép soha nem volt otthon a szentek életében, és Kappadókiáról sem hallottak soha. Így hát a legenda zavartalanul összeállhatott.