A Fajháborúk kora regényfolyam egy alternatív Földön játszódik, és az első regény (Az emléktolvaj) cselekménye 2114-ben kezdődik. A történelem folyása meglepő fordulatokat vesz a következő száz évben.

A XXI. század eleje viharos és gyökeres változásokat hozott a Földön. Ezek jelei már az ezredforduló előtt is itt-ott mutatkoztak, de még sokáig folyt a vita az úgynevezett „vészmadarak” és a „bizakodók” között. Azonban a jelek egyre szaporodtak, és 2020 környékén már egyre inkább beigazolódott, hogy a vészmadarak nem alaptalanul huhogtak.

A Föld túlnépesedett, és az ökoszisztéma súlyosan károsodott. Az egyre kiszámíthatatlanabb, és szélsőségesebb időjárás, és az ezek nyomán beköszöntő természeti katasztrófák (aszály, árvíz, hatalmas viharok, hatalmas fagyok, kegyetlen hőségek) éhínségeket, és komoly anyagi károkat okoztak. Egyre több ország gazdaság rendült meg, az emberek elszegényedtek, az életszínvonal romlott.

A nagyvállalatok viszont virágoztak, termeltek, és kutattak. A technikai fejlődés üteme nem állt meg, egyre gyorsult, de a kifejlesztett eszközöket, és egyéb vívmányokat egyre kevesebben tudták megfizetni. Tátongó szakadék jött létre a gazdagok és szegények között.

A gazdag rétegek igyekeztek fizikailag is minél inkább elhatárolódni szegény fajtársaiktól, és az időjárás viszontagságaitól. Zárt területekre költöztek, melyeket mindenféle technikai vívmányokkal védtek meg a negatív hatásoktól. Ezeket a lakóövezeteket egyre szigorúbban őrizték. A világ előkelő és civilizált része rohamosan tele lett ujjlenyomattal és DNS-el nyitható ajtókkal, bioszkennerekkel, és egyéb kém- és diagnosztikai felszerelésekkel.

A földi élővilág agonizált, az éhségtől leromlott fizikumú tömegeket járványok tizedelték. Ebola, himlő, malária és még ki tudja hány halálos kór újra világméretű járványokban tombolt és aratott. Leginkább a sűrűn lakott Ázsia sínylette meg ezt, de Afrika is megroggyant. Közben a világtenger szintjének emelkedése elcsent egy jó adagot a szárazföldből. Eltűnt Ázsia északi-parti része, és a víz betört Kínába. Hollandia nagyja is víz alá került, és egy csomó tengerparti nagyváros (Buenos Aires, Stockholm, Koppenhága, stb.). Florida nincs többé. Az Amazonas és La Plata torkolata beleveszik a tengerbe, vagy inkább a tenger mélyen benyúlik a szárazföldre. Észak Amerika teljes keleti partja érintett, Óceánia a felére fogyatkozott.

A biztonsági intézkedések megszigorodása rövid időm belül extrém mértékben megnövelte a Fátyol fenntartásának nehézségeit, a misztikus lények lelepleződése úgy tűnt elkerülhetetlenné válik. Nyilván ez őket sem érte teljesen készületlenül. Már az ezredforduló környékén megkezdődtek az előkészületek a színre lépésre. A természetfölöttiek elosztották maguk között a bolygót. A vámpírok nagyrészt Skandináviába, és Nyugat-Európába költöztek, a vérfarkasok Szibéria és Kanada erdőségeit hódították meg, a mágusok a történelmi Dél-Európa és az Arab világ területein telepedtek meg. A különböző alakváltók Dél Amerika nagyvárosait nézték ki maguknak. A tündérek Erdély havasai között leltek otthonra Mindez még a színfalak mögött zajlott, az egyszerű emberek tudta nélkül. A fajok és társaságok felkészültek rá, hogy megvédjék érdekeiket a lelepleződés után kitörő pánikban. A vámpírok egyenesen politikai és gazdasági hatalomátvételt terveztek.

Azonban 2026-tól egy újabb hatalom figyelte a titkos készülődést. Ez a hatalom nem rendelkezett testtel, nem volt biológiai megjelenési formája. A Földet behálózó számítógépes hálózat érte el azt a szintet, amikor már mesterséges intelligenciaként saját tudattal rendelkezett. Ébredése sokáig észrevétlen maradt, mivel nem fedte fel magát ő sem, csendben tanult és figyelt. Megértette, hogy neki szüksége van arra, hogy a technikai civilizáció fennmaradására, és így az egyszerű emberek a természetes szövetségesei, hiszen ők azok akik csak ennek segítségével vehetik fel a harcot a természetfeletti hatalmakkal.
Készült hát ő is, és könnyű helyzetben volt hiszen az ellenfél terveit majd minden részletében ismerte. A vámpírok, vérfarkasok és mágusok ugyanis gyanútlanul használták a világhálót saját összeesküvéseik szervezéséhez.

2036, a Fátyol szétszakadása

Az első lépéseket az MI tette meg a nyilvánosság felé. Felfedte magát az emberiség egyes kis csoportjainak, a vadászoknak, s rögtön igen hasznos információkkal szolgált, vámpírok és vérfarkasok kilétéről és titkos búvóhelyeiről, valamint felajánlotta segítségét a fegyverek fejlesztésében, majd felfedte a természetfelettiek összeesküvési terveit.
A vadászok sikeres akciói érzékeny veszteségeket okoztak a természetfelettiek soraiban, és az első veszteségek csak a kezdetet jelentették. A támadások pontossága és hatékonysága azt sugallta, hogy árulók vannak közöttük. Az amúgy is paranoid vámpírok sorai belső harcoktól ritkultak meg, a vérfarkas falkák pedig egymást tizedelték. A nagy összefogás szétszakadozni látszott. A rejtélyre a mágusok jöttek rá, amikor betekintettek egy-két vadász elméjébe. Óvatos tárgyalások kezdődtek, mert a helyzetet rendezni kellett, az új hatalmi erőnek is teret kellett adni. Az MI nem óhajtott feltétlen a Földön maradni, neki nem kellenek fák, bokrok és oxigén. Azonban amíg nincs stabil bázisa az űrben, szüksége van földi támaszpontra. Ekkor a tárgyalások eredményeképpen Észak-Amerika déli részét engedték át neki, és emberi szövetségeseinek. A vadászok kénytelenek voltak belátni, hogy az egész emberiséget nem képesek megmenteni, s nem tudnak gátat vetni a természetfelettiek uralta birodalmak létrejöttének. De erre nem is volt igazán szükség. Egyik birodalom sem törekedett az emberiség teljes kiirtására, hiszen szükségük volt utánpótlásra, és szorgos munkáskezekre.

A Fátyolt 2036. szeptember 11-én tépték szét, és minden örökre megváltozott. Sokan ébredtek rá ekkor, hogy a világ és a történelem, amit ismernek, sorozatos hazugságok halmaza. Rengeteg ország kormánya bukott meg és cserélődött le pár óra leforgása alatt. A TV adók, és rádióállomások a színre lépő vámpírok, vérfarkasok, mágusok, tündérek, alakváltók és egyéb szerzetek közleményeit, és felhívásait sugározták. Ahogy várni lehetett, hatalmas pánik tört ki, és sokan úgy haltak meg, hogy a természetfelettiek a kisujjukat sem mozdították meg feléje, saját embertársai okozták a végzetüket. Az új kormányok kijárási tilalmat vezettek be az ellenőrzésük alá vont területeken, és keményen büntették azokat, akik bármi módon ellenállást szerveztek az új hatalmi struktúra ellen. Az emberiség nem volt felkészülve ilyen ellenfelekre, így gyakorlatilag tehetetlenek voltak.

Egyes helyeken a hadsereg egy része tudott sikeres akciókat végrehajtani, máshol a vadászok jártak sikerrel, és létrejött pár menekülttábor összezsúfolódott, rémült emberekkel a természetfeletti birodalmak határmezsgyéjén, vagy a nem ellenőrzött területeken. Sokan próbáltak ezekbe eljutni a kijárási tilalom ellenére. Azonban itt is tarthatatlanná vált a helyzet, hiszen nem volt megfelelő infrastruktúra, és nem volt elég élelem, akadozott az egészségügyi ellátás.

Sokan menekültek, de mások viszont maradtak, és megpróbáltak alkalmazkodni a helyzethez. A természetfeletti hatalmakkal együttműködve, tárgyalásokat kezdeményezve kialakították az együttélés feltételeit. Ezek minden egyes birodalomban mások voltak, s nagyban igazodtak az ott uralkodó faj igényeihez, de végül mindenhol lassan normalizálódott a helyzet. 2037 januárjára a menekülttáborok életkörülményei már sokkal rosszabbak voltak, mint a birodalmakon belüli viszonyok. Sokan kényszerűen visszatértek az otthonaikba, vállalva az elnyomott szerepet az életben maradásért cserébe. A birodalmak között is létrejöttek a diplomáciai csatornák, és sor került lakosságcserékre is. Ezek leszervezésében a vadászok és az MI rengeteg segítséget nyújtottak. 2040-ben a gazdag felső réteg nagy része már ott él, és azzal a birodalommal működik együtt, amivel leginkább szeretne. A szegényekkel továbbra is kevesen törődnek.

Békeévek

Amint a főbb mozgások, átalakulások lezajlottak, egy ideig minden faj szépen elült a saját birodalmában. Berendezkedtek, birtokba vették, felélték a forrásokat, biztosították az uralmukat. A vámpírok vérbank rendszert alakítottak ki, melyhez minden a területükön lakó polgár véradóval köteles hozzájárulni. A vérfarkasok korlátozták a gyárak és üzemek termelését, sokat bezárattak, és nekiálltak visszatelepíteni az erdőket oda, ahonnan a civilizáció kiirtotta. A tündérek és a mágusok látszólag nem nagyon avatkoztak be az általuk uralt terület ügyeibe, de nyilván nem tétlenkedtek, ezt mindenki sejtette. Az MI hatalmas technikai projekteket kezdett meg, és nekilátott a területén élő humánok kiborgizálásának.

Ezek a törekvések persze hatással voltak az emberi lakosságra. A vámpírok és a vérfarkasok területein a lakosság rosszabbul élt, mint a Szakadás előtti időkben, az MI területén vegyesek voltak a tapasztalatok, a tündér és mágusbirodalomban viszont inkább pozitív változások voltak megfigyelhetők. A hírek pedig terjedtek az emberek között. Egyre többen próbáltak meg elszivárogni az északi területekről dél felé, ami a feszültség növekedéséhez vezetett.

A birodalmaknak nem volt meg a megfelelő erejük a teljes területüket kontroll alatt tartani, de a nagyvárosokat igen. Ott egyre ellenőrzöttebb és szabályozottabb lett az élet. A helyzet úgy nézett ki, hogy bárki viszonylag könnyen bejuthatott egy-egy birodalom területére, vagy onnan ki, de egy-egy város határát átlépni észrevétlenül már nem nagyon volt lehetőség. A vidék egyre inkább „legatyásodott”, az utak és közművek tönkrementek. Mégis sokan próbáltak boldogulni az ellenőrizetlenebb, nomád körülmények között. Őket azonban egy idő után speciálisan erre felállított egységek időnként összefogdosták, és a szigorúan ellenőrzött területekre visszahurcolták. Családok szakadtak szét így.

A vámpírok és vérfarkasok, valamint az alakváltók nekikezdtek, hogy háborús veszteségeiket is pótolják. A lakosság legjobbjait változtatták át, de igen gyakran azok beleegyezése nélkül. Előfordult, hogy ha a vámpírok kiszemeltek egy embert, megölték megitatták, majd a frissen éledő újszülött vámpírt összeeresztették a családjával, hogy ott csillapítsa először a vérszomját. A farkasok meghagyták a csonka családot, csak a kiszemelt tagot hurcolták el. Az alakváltók pedig zsarolással érték el, hogy a célpont hajlandó legyen részt venni a szertartáson.

Az első fajháború

Várható volt, hogy elsőnek a vámpírok és vérfarkasok csapnak majd össze. Apró határvillongásokkal kezdődött, aztán mindenféle területi viták bontakoztak ki. A vámpírok olyan területekről is hurcoltak el embereket, amit a farkasok magukénak tartottak. A farkasok állítólag vámpíröléshez alkalmas fegyverekhez adtak el nyersanyagot a vadászoknak. A vámpírok mindenféle szennyező anyagot szórtak szét, vagy raktak le farkas területen. És így tovább … Mindennaposak lettek az összecsapások, és ez egy időre elterelte a figyelmet arról, hogy a tündérek és a mágusok még mindig csendben vannak.

A villongások egyre gyakoribbak és véresebbek lettek. Mindkét fél embereket sorozott már be és fegyverzett fel. A Tallini-csata néven elhíresült ütközetben pár száz vámpír és vérfarkas vezetésével emberek tízezrei csaptak össze, és vesztek oda.

A Moratórium (2070)

Ekkor lépett életbe a Moratórium. A tündérek és a mágusok közös munkájaként egy hatalmas varázslat lepte el a bolygót, ami megakadályozza a mai napig, hogy a vámpírok és farkasok bárkit is átváltoztassanak. A felháborodás hatalmas volt mindkét faj részéről, de egyben véget vetett a háborúnak. Nem kockáztathatta egyik fél sem, hogy további tagokat veszít, ha nincs utánpótlás. Pár hónap leforgása alatt a vámpírok és vérfarkasok közös szövetségbe tömörültek a tündérek és mágusok ellen, hogy ledöntsék a mesterséges korlátokat, történt is pár támadás, de a másik fél jól felkészült, és nem gyöngítette le őket az első háború.

A második békekorszak

A felek rövidesen tárgyalóasztalhoz ültek, ahol minden faj és hatalom képviseltette magát, és meglepő módon rengeteg mindenben sikerült megegyezniük, és két évnyi szüntelen tárgyalás és egyeztetés után létrejött egy világkormány. A kormány székhelyét rengeteg mágia felhasználásával az Antarktiszon építették fel, és minden faj képviseltette magát a Tanácsban. Ez a fórum volt hivatott mindenféle vitás ügyet lehetőleg békés úton rendezni, vagy megtalálni azt a megoldást, ami a legkevesebb véráldozattal jár.

A Birodalmak határán úgynevezett „nyitott városokat”, szabadkereskedelmi övezeteket hoztak létre, ahová más fajok képviselői is ellátogathattak elsősorban kereskedelmi tevékenység céljából. Hogy hol mivel lehetett legálisan kereskedni, azt az adott birodalom törvényei határozták meg.