Silvio Gonzaga (1592– ), vérfarkas. Silvio Vincenzo Gonzaga mantuai herceg törvénytelen fia, akit viszont apja egészen haláláig nyíltan felvállalt, a nevére vett. Apja halála után a közeli rokonok, potenciális örökösök gyorsan kezdtek fogyatkozni: meghalt legidősebb bátyja és az édesanyja is. Silvio úgy vélte, hamar rá kerülhet a sor. Barátja, Emilio segít neki, hogy megrendezze a halálát, és új életet kezdjen, de Silvio nem egészen ilyen életre vágyott, mint amit Emilio eltervezett neki.

Selyemnyoszolya (1612)

Silvio még édesapját gyászolja, de bátyjai már a trónért marakodnak. A fiatalember számára egyértelmű, hogy amint egyikük felülkerekedik, azonnal ellene fordul, tehát menekülnie kell.

Emilio aggódva látta, hogy barátja arca beesett, szeme körül sötét karikák árulkodtak a kialvatlanságról, és gyanította, hogy most nem áttivornyázott éjszakák nyomát látja.

Silvio elmondta barátjának, hogy úgy tűnik, sem Francesco, sem az öccse, Fernando nem örül az ő jelenlétének, és ő is szívesebben lenne most már gyakorlatilag bárhol máshol. Emilio egy ideig csak hallgatta a lassan pergő, de megállíthatatlan szóáradatot, ami tele volt keserűséggel és gyásszal, aztán végül úgy vélte, rövidre zárja a problémát.

– Mennyire szeretnél eltűnni szem elől?

– Teljesen. Legjobb lenne, ha halottnak hinnének.

– Megoldjuk.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem

Legalább megérte? (1668)

Silvio lassan beilleszkedik a falkába, és sok tekintetben visszatér régi, életmódjához: versek, szerencsejáték, nők … Mindez nem lenne gond, ha nem lépne át bizonyos határokat.

Silvio szokás szerint végigdudorászta az utat, és néha egy-egy szép szerelmes verset is szavalt Lucia gyönyörűségére, de amikor pajzán nótákkal próbálkozott, a lány először a saját fülét foga be, majd rájött, hogy ennél hatásosabb, ha Silvio szájával teszi ezt. A fiatal farkas nem jött zavarba, inkább egy forró csókot lehelt a puha tenyérbe, amitól Lucia fülig pirult, és gyorsan elkapta a kezét.

A hangulat kellemes volt, és csak egészen aprócska árnyékot vetett rá, hogy átléptek közben egy láthatatlan határt. A városka határa és a körötte húzódó erdőség Silvio falkájának területe volt, míg a város belső területei a helyi vámpírúr, Lord Frezzi birtokának számítottak.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem

Kölcsönkenyér (1690)

Ebben a novellában Silvio csak a közepe felé tűnik fel, hiszen ez a történet elsősorban Charlesról szól, ahogy vámpírrá vált, és aztán bosszút állt ezért. Silvio ekkor már nem számít kölyöknek, bár még nagy fiatal. Első komolyabb megbízását kapja meg az alfájától

– Kapd el, öld meg, és aztán gyere vissza, ezzel a kicsikével itt elszórakozunk.

A kölyköt nyilván nem lehetett futni hagyni, hiszen riaszthatja az egész falkát, így Charles nekilódult, és némi kergetőzés után az erdő mélyén utolérte és földre gyűrte.

– Hogy a fenébe engedhettek el titeket egyedül? – morgolódott közben. – Most aztán kész a baj.

A farkas küzdött, és Charles nem volt annyival idősebb nála, hogy azonnal képes legyen kitörni a nyakát vagy más módon véget vetni az életének, meg sajnálta is a kölyköt, nem kevésbé a nőt, aki azóta már biztosan szenved Preston kegyetlenségétől. Már éppen megfelelő fogást talált volna a győzelemhez, amikor egy „hurrikán” lesöpörte az áldozatáról, és hamarosan a földön találta magát egy saját magánál jóval idősebb farkas teste alatt.

– Nincsenek egyedül – jelentette ki egy nagyon határozott és eléggé bosszús hang.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem

Vérfarkast vacsorára? (1845)

Silvio már nincs Lord Frezzi szolgálatában, de gyakran megfordul az udvarban, amolyan összekötőként az udvartartás és a falka között. Eközben tudtán kívül apa lesz, aminek később egyáltalán nem örül, amikor megtudja.

Viktor tisztában volt vele, hogy most igencsak próbára teszi Silvio béketűrését. Meg se rezzent, amikor a másik falhoz szorította, és az arcába vicsorgott.

— Jelezném, hogy ha én éhen döglök, akkor a másik két lány meghal.

— Ó, hogy rohadnál meg! De nem fogsz éhen dögleni, csak át kell térned valami más diétára.

— Nem tehetem. Parancsom van.

— Az a te bajod.

— Jelenleg még nem csak az én bajom. Mi lenne, ha nem erőből próbálnánk megoldani ezt a kérdést?

— Van valami javaslatod?

— Kellene két-három hónap haladék még. A maradék két lány sokat erősödött, már majdnem elég szívósak, hogy bírják ketten. Nekik kellene egy kis edzés, hogy még gyorsabban felődjenek, és közben felhalmoznék némi tartalékot is.

— Edzés…

— Az.

— Az megoldható. Majd rajtad gyakorlunk.

— Más célpont nem jut az eszedbe?

— Ugyan miért akarnék másik célpontot?

— Ó, hogy rohadnál meg!

— Ez az én szövegem!

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem