Daniel

Daniel, alias Lord Christian Wittmore (1542, Franciaország – ), vámpír nagyúr, diplomata, tudós. Daniel a regényfolyam egyik legfontosabb szereplője. Az ő birtokára érkezik meg Amy, miután eltéved a mezsgyén, és aztán jócskán kiveszi a részét a kalandokból is, amíg még teheti.

Mivel az első regény kezdetén már közel jár a 600. évéhez, sejthető, hogy történt vele egy, s más azok alatt a viharos évszázadok alatt, amiket átélt. Ezen történések egy részéről az első regényben (Az emléktolvaj) lehet olvasni, (hogy miként kerülnek középpontba múltjának eseményei legyen a regény titka), a többi kalandot és megpróbáltatást pedig a novellák tartalmazzák.

Novellák

Kárhozat (1558) – terv

Daniel megérkezik Marie férjének kastélyába, hogy lemásoljon egy kódexet. A kódex valóban létezik, de nem véletlenül nem adta kölcsön a gazdája, a szigor mögött nem annyira a könyv féltése, mint felesége ármánykodása áll. A nőnek egy fiatal, tiszta és formálható lélek kell eleven játékszernek, és nagyra törő tervei megvalósításához.

Nyom nélkül (1572)

Marie, Daniel nemzője egyre vérengzőbb életet él, melybe Danielt is belerángatja, aki ellenzi ezeket a kegyetlenkedéseket, de szerelmes a nőbe. Egyre több pletyka kering a vérengző özvegyről, mely álcájukat is veszélyezteti. A lefelé ívelő spirálnak a Vámpírtanács tagjainak megjelenése vet véget.

A kastély rendelkezett föld alatti járatokkal erre az esetre, de az előzetes felderítést dicsérte, hogy onnan is érkezett megszálló, akivel a szökevény természetesen szembetalálkozott. Már jócskán világosodott, mire a sikoltozó, visítozó némbert bevonszolták, és odanyomták Daniel mellé.

– Eresszetek el! Nem csináltam semmit! Eresszetek el!

Marie rugdalózott, karmolt, harapott is volna, ha hagyják, de semmi nem segített. Amikor odakerült Daniel mellé, akkor is megpróbált még felkelni, míg végül az egyik vámpír hátracsavarta és felhúzta a két karját, majd rátérdelt a hátára.

– Ő volt! Daniel volt! Ő gyilkolt! – sikítozott a nő tovább, most már gyermekét vádolva. – Daniel, ismerd be! Mondd meg nekik, hogy te voltál!

– Én is öltem – szólalt meg Daniel, mivel ez volt az igazság.

Marie dühös kiáltása azt mutatta, nem egészen erre a vallomásra várt.

Még egy ideig várakozniuk kellett, aztán megérkezett négy újabb idegen a várba. Kettő közülük vámpír volt, igazi vén matuzsálemek. A kíséretükben azonban egy vérfarkas és egy tündér lépett még be a terembe. A fiatalabb vámpír (maga is majd kétezer éves) a két térdeplő elé lépett, majd szenvtelen monotonitással sorolni kezdte a cselekedeteiket. Marie eleinte tiltakozott, egyre vékonyodó hangon, de aztán elhallgatott, és csak néha halkan nyüszített félelmében.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem

Sápadt liliom (1684-85) – készülőben

Daniel 1684-ben diplomata lesz a cári udvarnál. Itt ismerkedik meg Natashával, egy orosz nemes lányával, akivel egymásba szeretnek. Natasha a báli szezon vége felé meghűl, ágynak esik. A megfázásból kigyógyul, de a hosszan tartó lázas állapot megterheli a szívét, haldoklik. Mihez kezd egy (már nem túl ifjú, de fülig szerelmes vámpír), aki szeretné megmenteni kedvesét, de köti a Fátyol törvénye?

Véres liliom (1754) – terv

A vámpírok ugyan nem öregszenek, gyakorlatilag halhatatlanok, testük ellenálló, és vérrel gyorsan regenerálható, az elméjük közel olyan sebezhető, mint egy átlagemberé, legalábbis az átélt élmények (legyenek azok jók vagy rosszak) nyomot hagynak bennük. Minél idősebb egy vámpír, annál nagyobb az esélye, hogy valami végzetes történik vele, mely megbontja az értelem szövedékét.

Vadászkaland (1787) – terv

Daniel sem egy angyal, tett élete során olyan dolgokat, mellyel joggal vívta ki egy-két vadász rosszallását. Ekkor utoléri a számonkérés is.

Viszontlátásra (2114)

Daniel egyik gyárában szabotázs történik. Miközben megpróbálja fülön csípni a felelősöket, valami egészen másra bukkan, mely örökre megváltoztatja az életét. A novella másik szereplője Nestor, a tündér. Kettejük találkozása alapjaiban forgatja fel a világot.

Nestornak eddig – pár horzsolást és zúzódást leszámítva – nem esett baja, de amikor elkezdtek záporozni rá a kérdések, az az érzete támadt, hogy ez hamarosan megváltozik.

– Nevezze meg a vadász kapcsolatait! Hol a székhelyük, mekkora a csapat létszáma, és milyen a felépítése?

– Nincsenek vadász kapcsolataim – felelte teljesen magától értetődően.

– Mit tud arról a vadászcsapatról, amely az ön által felügyelt kapun keresztül a Vámpír Birodalom területére lépve, ott merényletet hajtott végre, és emberi alattvalókat szöktetett meg?

– Na, most vagyok bajban!

Az, hogy elkapták, önmagában is eléggé nagy baj volt. A Vámpír Birodalom területén a nagyurak a földjükre lépő illegális behatolókat bármeddig fogva tarthatták, és akár ki is végeztethették, még akkor is, ha nem lehetett őket összefüggésbe hozni semmilyen erőszakos cselekménnyel. De így, hogy valami merénylet és szöktetés is képbe került, Nestor még inkább veszélyben érezhette magát.

– Az akcióról is csak most értesültem – felelte ennek ellenére továbbra is nyugodt hangon.

A nagyúr egy ideig nem szólalt meg, újfent hosszan, rezzenetlenül néztek egymás szemébe. Ha Nestor nem lett volna ennyire feszélyezve a hely és az alkalom miatt, valószínűleg jót mosolyog azon, hogy egy vámpírral játszik farkasszemet (immáron másodszor). De jelenleg igen távolt állt tőle, hogy mosolyra húzódjon a szája.

Megjelent: Ahogy a szálak összeérnek, 2020. Megrendelem